Szlovákia leghíresebb és legrégibb bányavárosa Selmecbánya (Banská Štiavnica), amely hegyek által körülvett katlanban fekszik, amely csak hosszú, tekergős hegyi utakon közelíthető meg.
A környéke, amely gazdag ezüst és érclelőhely volt, adta a város alapját. A város különleges látványt nyújt az ide érkezőknek. Utcái, épületei teraszosan helyezkednek el és a legfestőibb történelmi városok egyike Szlovákiában.
Látványos helyszínei az Óvár, Leányvár, Kálvária és Klopačka, azaz Kopogtató-torony. A legtöbb látnivaló a főutcán található: a karcsú tornyú városháza, a Katalin-templom, az Óvár, az evangélikus templom, a Szentháromság tér épületei.
A város a 11. században kezdett virágozni. Fejlődéséről így ír Hevesi Attila és Kocsis Károly: A magyar-szlovák határvidék földrajza című könyvükben.
"Selmecbánya a középkori Magyarország egyik leggazdagabb városa és Európa egyik legjelentősebb ezüstlelőhelye volt, mely a magyar királyi pénzverés alapjául szolgált. A 12-13. században betelepített németek Felső-Magyarország legjelentősebb, a 19. századig virágzó bányavárosává tették. Nemes- és színesfémbányászatának köszönhetően 1572-ben szabad királyi várossá vált. A 18. század végén még Magyarország harmadik legnépesebb városa volt. 1735-ben itt alapították meg Európa első felsőfokú bányaszati tanintézetét, melyet 1770-ben akadémiai rangra emeltek, 1846-ban pedig összevontak az erdészeti akadémiával. A 19. századra német lakossága beolvadt a beköltöző szlovákságba, bányái pedig jórészt kimerültek. Ekkorra a szerényen gyarapodó ipar sem tudta ellensúlyozni a gazdaság hanyatlását és a népesség számának csökkenését. Ezt tetézte a Bányászati és Erdészeti Akadémia Sopronba való menekítése 1919-ben. A folyamatosan csökkenő lakosságú várost 1923-1960 között és 1996 óta járási székhellyé tették. Szerény iparát a textil-, színesércbányászat és élelmiszeripari ágazat képviselil.
Műemléki védettségű velvárosának és bányatörténeti jelentőségű emlékeinek köszönhetően 1993-tól a világörökség része."
Selmecbányán tanult a szlovák irodalomi élet nagyjai mellett Petőfi Sándor is. Ennek emlékét őrzi a Szentháromság téren található evangélikus líceum falán lévő emléktábla. 1938 őszén kezdte itt tanulmányait az első osztályban. Szlovák származású osztályfőnöke nem tudta elfogadni, hogy anyai ágról szintén szlovák származású Petrovics Sándor tüzes magyar szellemben mert beszélni. Osztályfőnöke ezért megbuktatta magyar történelemből, apja pedig kitagadta. Ha megalkuszik akkor javíthatott volna jegyein, apjánál is bocsánatot nyerhetett volna, de ő itt Selmecen jött rá, hogy az ő útja csak művészi út lehet. Megszökött Selmecről és Pest felé indult.
Az ide látogatók lépten nyomon látnivalókra bukkannak és ezek a város gazdag történelmi múltjára rmlékeztetnek. Aki a városnézés során elfárad, betérhet egy-egy cukrászdába, vendéglőbe, kávézóba.
